Könnyebb és minőségibb időskor segítő szolgáltatásokkal

Ezzel az írással is az időskorú szülőkhöz és gyermekeikhez is szeretnék szólni!
Az idősebbeknek saját igényeik fontosságára szeretném felhívni a figyelmüket, illetve arra, hogy nem biztos, hogy le kell mondaniuk számukra kedves és fontos tevékenységekről, amit önállóan már nem tudnak elvégezni. Családtagjaik figyelmét pedig arra szeretném felhívni, hogy jusson eszükbe, hogy lehet, hogy szüleik többre vágynak, mint amire lehetőségük van a mindennapjaik során, együtt élve bizonyos korlátokkal és azzal a rossz beidegződéssel, hogy ha szeretnének kérni valamit, akkor sem teszik meg, nehogy gondot okozzak vele családjuknak!

Végre itt a tavasz! Fakadnak a rügyek, madárdalra ébredünk reggelente, és sokkal jobban esik reggel kinyitnunk a szemünket, amikor tudjuk, hogy napsütésre ébredünk. A legtöbben ilyenkor vágyunk ki a természetbe, vagy bárhova, egy kicsit távol az otthonunktól. Hogy lássunk valami mást, valami újat, érdekeset, amire rá lehet csodálkozni, lehet neki örülni, lehet róla mesélni, vagy csak jó érzéssel őrizni az emlékezetünkben. Egy ilyen kimozdulással elűzve a nyomasztó megszokottságot és beszürkültséget magányos napjainkból.

Az idősebb emberek is szívesen kirándulnak, ha tehetik, vagy ha lehetőségeik, körülményeik engedik. Vannak, akit korlátoznak bizonyos betegségek, és egy kisebb séta esetén is szükséges, hogy kísérő legyen velük. Vannak, akik ezt a kíséretet meg tudják oldani maguknak (barátok, vagy közelben élő családtagok), de vannak, akiknek csak álom marad, hogy elhagyhassák egyedül az otthonukat. Pedig ők is vágynak ki a szabadba, ők is szeretnék pont úgy befogadni a természet, a környezet adta élményeket, mint azok, akiknek fel sem tűnik, hogy akadályok nélkül, szabadon mozoghatnak, szinte akkor és oda, ahova csak akarnak!

Pedig a négy fal közül való kimozdulás nagyon fontos: mentálisan és fizikálisan is. Persze akadnak olyanok is, akik hiába tudnának szabadon elmenni otthonról, mégsem vágynak rá. Viszont azok, akik mennének, de nem tudnak?! Mert egyedül bizonytalanok, félnek, hogy elbotlanak. Vagy elmennének az utcájuktól egy kicsit távolabb, de ez kíséret és autó nélkül elképzelhetetlen? Az ő részükre nyújt megoldást a KARONFOGVA Időskori Támogató Szolgálat „Séta, kirándulás kísérettel” szolgáltatása.

Írásaim mindig megosztják az olvasókat, amikor elmagányosodásról, bezártságról, fizikai akadályoztatottságról stb. beszélek, mivel vannak olyan idősek, akik ezeket a kifejezéseket nem is ismerik. Mikor olyan hozzászólásokat kapok, hogy: „Én is idős vagyok, már elmúltam 70 is, de nem vagyok bezárva, a mai napig kirándulni járok, én intézem minden ügyeimet és még a gyerekeimnek is én segítek, tenni kell érte, hogy ne épüljünk le, rajtunk múlik, hogy elmagányosodunk-e stb.…., akkor mindig örömmel olvasom ezeket a sorokat, viszont azonnal azok jutnak eszembe, akiket ugyanezek a gondolatok szomorúvá tesznek, s tán kicsit iriggyé is, hogy „de jó annak, aki elmúlt hetven és még mindig aktív, és nem szorul segítségre…. én még 70 sem vagyok, és mégis tudom, mi az, hogy magány, hogy négy fal közé bezártság” stb…..

Az, hogy kinek, hogyan alakul az élete, mikor lesz beteges, mikor lesz magányos, mikor szorul támogatásra, rengeteg tényezőtől függ. De minden ember más, minden ember máshogy reagál élethelyzetekre. Van, aki megtörik attól is, ami egy másiknak szinte el sem éri az ingerküszöbét. Van, aki mozgásszervi bántalmakkal, a fájdalmak ellenére is jön-megy, mert jól reagál a fájdalomra és nem hagyja, hogy az felülkerekedjen rajta. Van, aki, egy kisebb fájdalomra is bekap néhány gyógyszert, hogy elmúljon, van, aki pedig nem ezt az utat választja, hanem pl. tornázik és mozog, mert megtapasztalta, hogy az jót tesz az ízületeknek, vagyis, ha mozgásban tartja őket, akkor csökken a fájdalom. Van, aki a lelki bánatáról azonnal beszél, és van, aki akkor sem, ha van, akinek elmondhatná. Ezek csak apró példák, de a lényeg az, hogy nem definiálhatjuk, hogy melyik viszonyulás a helyes és melyik a helytelen. Sokan vagyunk, sokfélék és véleményem szerint ezzel nincs is semmi baj! A világ is attól színes, hogy sokféle!

Viszont a kevésbé aktív, és támogatásra szoruló idősektől is hallható olyan vélemény, hogy „persze, annak aki még 70 évesen is kirándulni jár, meg autót vezet, annak könnyű! Biztosan jobb volt az élete, mint nekem, meg anyagilag is biztosan jobban álltak, meg nem költöztek el a gyerekeik külföldre, nem maradtak egyedül” stb. stb.

A KARONFOGVA Időskori Támogató Szolgálat alapítójaként és működtetőjeként megkeresést főként azoktól kapok, akik még önálló életvitelt folytatnak, ápolásra még nem szorulnak, de bizonyos életviteli ügyek intézésében már szükségük van egy kis segítségre. Viszont szeretnék egy kicsit jobban érezni magukat a bőrökben. Szeretnének ingerekhez jutni, szeretnének egy segítő társsal közösen elvégezni bizonyos mindennapi teendőket, de nincsen senki, akit erre megkérhetnének, vagy ha lenne, akkor sem tennék meg.

Amikor megcsörren a telefonom, vagy üzenetet kapok Messengeren, vagy emailben, azokat leginkább azok küldik, akik a saját időskori életükhöz szeretnének támogatást kapni. Írásaim, hirdetéseim pedig nem csak hozzájuk jutnak el, hanem a fiatalabb generációkhoz is. Viszont tőlük megkeresés sokkal kisebb számban érkezik. Vagyis kevés „fiatalabb” talál meg azzal, hogy: idősödnek a szüleim, sok mindenben lehetne nekik segíteni, de nekünk kevés az időnk, mert dolgozunk, kicsi gyerekeink vannak, és nem tudunk annyi időt tölteni a szüleinkkel, amennyit szeretnénk, és ez nyomaszt bennünket, és tudjuk, hogy a szüleinknek sem egyszerű, de ők nem akarnak bennünket terhelni semmivel, így aztán nem kérnek segítséget stb. stb. És ezzel sincsen semmi baj. Viszont az tény, hogy nagyon sokan tartoznak a már támogatást igénylő csoportba.

A KARONFOGVA Időskori Támogató Szolgálat minden szolgáltatása nekik szól! És az ő gyermekeiknek, akik tán nem is gondolnak arra, hogy idősödő szüleik kellemesebben is tölthetnék mindennapjaikat egy  minőségi szolgáltatásokat nyújtó személy bevonásával, aki értékes időt ad azzal, hogy közreműködésével segíti és tehermentesíti mindkét felet. Legyen szó bevásárlásról, orvosi ügyek intézéséről, közös sétáról, vagy hivatalos ügyek intézéséről stb.….. vagyis mindenről, ami a gyermekeknek időrabló, plusz feladat, az idősödő szülőknek pedig egy fontos tevékenység, melynek megvonásával életminőségük és közérzetük romlik, ami senkinek sem jó.

Aki még nem találkozott a KARONFOGVA Időskori Támogató szolgálattal, de érintettnek érzi magát a fenti témában, látogasson el honlapomra, ahol részletesen olvashat minden szolgáltatásomról.

Érdeklődés esetén pedig forduljon hozzám bizalommal, tegye fel kérdéseit, melyekre nagyon szívesen válaszolok!