/6 perc olvasási idő/
Múltkor olvastam egy cikket egy magazinban, ami egy jól megtömött hamburgeren keresztül mutatja meg, hogy mi is az, hogy szendvicsgeneráció.
Egyre többször halljuk ezt a kifejezést, de szerintem addig, míg nem szembesülünk azzal, hogy ez bennünket is érint, addig csak meghalljuk, de nem figyelünk rá…
Pedig nem kell messzire menni, elég csak egy kicsit körülnézni magunk körül, hogy szinte azonnal találjunk valakit, aki biztosan érintett a szendvicsgeneráció problémakörében.
Egyre jobban kitolódik a gyermekvállalás ideje. 30-35 évesen válunk szülővé, amikor szüleink már közelebb járnak a hatvanhoz. És amíg a mi gyermekeink felnőtté válnak, bizony a szüleink a nyolcvanas éveik felé ballagnak.
Nagyon nagy szerencséje van annak, akinek a szülei 60-70 évesen még jó egészségnek örvendenek, el tudják látni magukat, vagyis nem jelent nekünk plusz feladatot a róluk való gondoskodás. Sőt! Még az mekkora ajándék, ha ők segítenek be nekünk a napi ügyek intézésébe! Gyerekek felügyelete, ide-oda cipelése, míg mi dolgozunk. Nyugalmat ad nekünk, ha tudjuk, hogy a lurkók suli után nem az utcán csellengenek, vagy otthon ülnek egyedül, hanem a szerető nagyszülőknél töltik az időt, míg mi munka után értük megyünk. Ilyen is van, és nem is annyira ritka.
Viszont nem mindenhol ilyen idilli a helyzet! Mert teljesen életszerű, ha a szüleink, az életkor előrehaladtával már nem úgy bírják a mindennapi feladatokat, mint korábban. Kezdenek veszíteni az önállóságukból, akadályoztatva lesznek olyan dolgokban, melyek még pár éve fel sem merültek bennünk, hogy bekövetkezhetnek. És innentől válik értelmezhetőbbé a szendvicsgeneráció kifejezés egy jól megtömött hamburger bemutatásán keresztül. Nézzük, ahogy a húspogácsa és a mellé rakott zöldségek és szószok elkezdik ereszteni a levüket, amikor összepréseljük a kezünkkel! Bizony!!! A felső buci az idősödő szüleink, az alsó buci pedig, a még intenzív törődést igénylő gyerekeink. No és ezen felül még ott van a munkahelyünk is! Néha még a gyerekeink kicsivel tovább tartó betegsége is elbizonytalanítja a munkáltatónkat, hogy tényleg lehet-e ránk számítani?! Jézusom! És ha még a szüleimet is éri valami??? Vagy nem is éri őket semmi komoly, csak már nem tudnak önállóan kimozdulni otthonról, mert pl. Apa már nem vezet, Anya meg már bizonytalanul jár, de fontos neki, hogy heti legalább egy alkalommal elmenjen a piacra…… Hogyan teljesítsem a jogosan elvárható gondoskodást feléjük is, a munkahelyi kötelezettségeimmel egyszerre??? Hiszen nem kockáztathatok! Muszáj anyagilag is fenntartani magunkat, de hogyan legyek egyszerre két helyen??? Hogyan kísérjem Anyát pacemaker kontrollra, ha közben egy versenytárgyaláson kell remekelnem, hogy a mi cégünk nyerje meg az üzletet? Itt a fő kérdés nem is az, hogy hova menjek, hanem az, hogy meddig türelmes a főnök? Ugye?! Megjelenik a szemünk előtt a könyökünkön is csöpögő hamburger szaft? Durva hasonlat és lehet, hogy most ez így erősnek tűnik, de higgyék el, ez nem egy feltupírozott történet. Ez sokak valósága! Hogyan állhatnánk helyt ennyi fronton egyszerre? Hogyan segíthetek, támogathatok két generációt, hogy mindkettő életében a szükséges mértékben legyek jelen? És mind a gyerekeink, mind a szüleink akaratlan préselnek bennünket, vagyis a húspogácsát, ahol a kifolyó lé a mi lelkierőnk, ami a 40-50-es éveinkben már nekünk is fogy. És kivel foglalkozunk ilyenkor utoljára? Magunkkal! És akkor még nem beszéltünk arról, hogy miként legyek ezek mellett törődő és odaadó férj/feleség, figyelmes és türelmes apa/anya, akinél még az sem hátrány, ha meg tudja őrizni vonzerejét, és formában tartja magát…..?!
Azok a segítő szolgáltatások, melyeket a KARONFOGVA Időskori Támogató Szolgálat nyújt, még nem igen terjedtek el nálunk. A legtöbben nem gondolnak rá, hogy van arra is lehetőség, hogy átadjanak valakinek olyan teendőket, melyek a mi időnket csak rabolják. Így míg pl. más elintézi a bevásárlást, vagy több részletben megold egy számlázási problémát egy közműszolgáltatónál, addig azt az időt mi tölthetjük szüleinkkel, vagy akár elmehetünk egyet sétálni a párunkkal, vagy több időnk és türelmünk marad estére a Walesi bárdok kikérdezésére, vagy a matek gyakorlásra.
A szolgálatatásoknak persze díjuk van, ami függ attól, hogy kinek és mire van szüksége, milyen gyakorisággal és milyen időtartamban.
Bátorítok mindenkit, hogy ha érintettek a problémában, keressenek meg! Beszélgessünk telefonon, vagy akár személyesen (Covid-19 szabályokat betartva), hátha kiderül, hogy egy ilyen kényelmi szolgáltatás megrendelése nem is annyira ördögtől való és tényleg segítséget jelenthet a mindennapi balanszírozásban! A költsége pedig akár a hozzátartozók között felosztható, így könnyebben vállalható.
Tisztában vagyok azzal, hogy kell még egy kis idő, mire a szendvicsgeneráció tagjai rájönnek, hogy mi lehet a kiút, mi lehet a megoldás arra, hogy saját magukat egy kicsit tehermentesítsék, ezáltal valamivel több gondtalan idejük maradjon, amit fordíthatnak családtagjaikra, vagy akár saját magukra is.
A támogatás, a feladatátvállalás nem csak akkor szükséges a családok részére, amikor már ápolásra, gondozásra van szükségük!
Tekintse meg a KARONFOGVA Időskori Támogató Szolgálat honlapját és szolgáltatásit!
Forduljanak hozzám bizalommal, minden felmerülő kérdésre szívesen válaszolok!
