Vajon hányan nem mernek külső segítséget kérni, hogy ne eméssze Őket a magány, a bezártsàg és a családtagjaira utaltsàg èrzèse?
A napokban egy 72 éves, kedves, művelt, világra nyitott idősödő asszony hívott magához…. akinek “nincs oka panaszra”! Ès annyira örült, hogy megtalált a Facebookon!
Az alábbiakat mondta nekem az együtt töltött kb. 1,5 órás beszélgetésünk során:
“Nem akarok panaszkodni……..mert mindenem megvan. Kényelmes, szép lakásom, gyerekeim a közelemben, és még anyagilag sem szűkölködöm…
Nem akarok panaszkodni…. tényleg mindenem megvan…….. csak olyan sokat vagyok itthon, egyedül…. annyira kevés inger ér… azt sem tudom mi van az ajtón kívül.… ha lenne valaki, akivel el tudnèk járni néha-néha…. csak heti 1-2 alkalommal….. Boltba, körülnèzni a városban, vagy csak a parkban, mikor szép idő van. Unom már a könyveket, a televíziót is….
De tényleg nem akarok panaszkodni…… …. de ha megkérem Önt, hogy jöjjön el hozzám nèha…Vigyen el boltba, vagy csak sétálni egyet a házak között….. vagy csak beszélgetni…..akkor ilyenre is van lehetőség???Nem akarok panaszkodni…. de ha a lányoméknak elmondom, hogy ide hívtam ma magát…. attól tartok, hogy megneheztelnek….. hogy azt hiszik nem elég, amit segítenek!!!! Pedig tényleg elég….. helyesebben nem akarok Tőlük többet kérni…. annyi felé futnak azok is…..
Nem akarok panaszkodni……. de ha kicsit jobb lenne a menésem, akkor mernèk egyedül is csámborogni….. de így…. bicegve…. egyedül nem èrzem magam biztonságban. Ha meg elesek, csak a lányomèknak okozok bajt… ezért aztàn itthon ülök, ami nem tesz jót az egészségemnek sem…
Nem akarok panaszkodni, de tényleg jó lenne valaki nekem, akitől szabadon, bűntudat nélkül kérhetek…..örömmel megfizetem.”
Önök gondolkodtak már azon, hogy lehet, szüleik is hasonlókat érezhetnek? Csak Ők sem mernek szólni? Kérdezzék meg Őket, mert lehet, heti pár óra másfajta inger, sèta biztonságban a friss levegőn vagy segítség az otthoni ügyekben, jobb közérzetet teremthet Nekik!
De lehet, hogy Önöknek, hozzátartozóknak lenne segítség, ha valaki értékes időt töltene együtt idősödő szüleikkel, csak nem merik nekik megemlíteni, mert attól tartanak, hogy megbántják vele a másikat? Hogy esetleg azt hiszik, hogy le akarják Őket rázni, vagy, hogy nehogy azt érezzék, hogy terhet jelentenek Önöknek a mindennapokban?
Véleményem szerint a szülőknek fontos, hogy a gyermekeik és azok családja rendben működjön. És a gyermekes családoknak is fontos, hogy az idős szülők is jól legyenek. Az érdek közös. A KARONFOGVA Időskori Támogató Szolgálat bevonásával – több, mint valószínű, hogy – senki nem haragszik meg senkire, hanem mindenki egy kicsit fellélegzik, hogy segítséget kapnak, amivel mindenki jól jár. A cél, hogy az idős szülők és családtagjaik minél több gondtalan, feladatoktól mentes időt tölthessenek együtt, ami úgy lehetséges, hogy:
– a napi, macerás ügyekből adnak át nekem
– szüleiknek pedig csökkentik a magányos órák számát, azzal, hogy rendszeresen ellátogatok hozzájuk, és különböző tevékenységekkel (közös bevásárlás, séta, kertészkedés, játék, beszélgetés, pipere takarítás, temető látogatás, digitális “oktatás”) töltünk el előre meghatározott időt
Hívjanak, érdeklődjenek, beszélgessünk ès találjunk egy olyan megoldást, amivel mindenki nyer!
A KARONFOGVA Időskori Támogat Szolgálat alapítója
