Telefonhívást kaptam egy szobafestő-mázoló fiatalembertől (Attila), aki egyedül dolgozik a szakmájában. Örül, hogy van sok munkája, viszont amiből kevés van neki, az az IDŐ!
Együtt él 65 éves édesanyjával, aki még igen jó egészségi állapotban van. Attilának nincsen testvére, és családja sincsen, MÉG!
Özvegy édesanyja 2 éve önszántából (tompábbnak érzi a reflexeit, és felelősséget érez másokért) nem hosszabbította meg a jogosítványát. Szerinte ezt a nehéz döntést meg kell hozni, úgy is, hogy tudja, hogy ezzel bekorlátozza a szabad mozgását. Fiával persze megbeszélte ezt, vagyis tisztában voltak az autó nélküli mindennapok velejáróival. Működött is a dolog és működik most is. Hol busszal, hol Attila segítségével.
Attila reggel hétkor indul munkába, és este hétnél hamarabb soha nem ér haza. Otthon is van tennivaló a ház körül, amire csak hétvégén tud sort keríteni.
Attila 35 éves. Azt mondja, hogy nem egy “bulizós-eljárogatós típus”. Viszont néha nem ártana egy kis szabadidő, és valamikor ismerkedni is kellene, mert szeretne majd családot. Viszont észrevette, hogy édesanyja egyre többször mondja neki, hogy “Majd megoldom fiam, menj csak a dolgodra!” És ezt azért teszi így, mert látja, hogy ha fia viszi ide-oda, vagy intéz helyette ügyeket, akkor Attilának csúsznak a munkái, és amikor néha hallja, hogy fia telefonban magyarázkodik a megrendelőknek, akkor kellemetlenül érzi magát, és tudja, hogy Attilát is feszélyezik az ilyen magyarázkodások.
Summa summárum, ez így nem jó senkinek. Attilának egy ismerőse küldte el a KARONFOGVA egyik posztját. Ő ezt meg is nézte, látta, hogy nem betegápolással foglalkozom (többen ezt hiszik), hanem pont olyan dolgokban tudok segíteni, ami neki nagyon jó lehetne. Édesanyjának is megmutatta, megvitatták a helyzetet, és úgy döntöttek, hogy felkeresnek. Ez történt tegnap.
A feladatom az lenne, hogy havi “X” órában segítsek Attila édesanyjának. Abban, amire éppen szüksége van. Ha kell, menjünk közösen boltba. Ha kell, menjek egyedül és vásároljak be neki én. Vagy vigyem el ide-oda (temetőbe, orvoshoz). Attila azt mondja, hogy ha ezeket én elintézem édesanyjával, akkor azzal rengeteg időt spórolok neki, plusz megszabadítom a “melyik ujjamat harapjam” feszültségétől. És elhangzott egy jópofa mondat is tőle, ami így szólt: “Nem az kerül nekem sokba, ha megrendelek édesanyámnak egy ilyen típusú szolgáltatást, hanem az, ha lejövök a létráról.”
A következő lépés az lesz, hogy elmegyek Attiláékhoz, átbeszélünk mindent. És ha úgy gondolják, hogy vágjunk bele, akkor is lehetőséget biztosítok egy 3 x 1,5 órában igénybe vehető alkalomra, “amikor kipróbálhatjuk egymást” minden elköteleződés nélkül, díjmentesen: elvihetem Attila édesanyját pl. a piacra, elmehetünk a temetőbe, vagy csak sétálunk egyet a Balaton partján. És ha jól működött a dolog, akkor lépünk csak tovább.
Szolgáltatásaimról itt olvashat bővebben.
Keressen bátran, beszélgessünk, szívesen felelek minden kérdésre. Előre is köszönöm a bizalmat! 🙂
